A nagy hatású Bauhaus művészeti és formatervezési iskolát Walter Gropius építész alapította 1919. április 12-én Weimarban.
A Bauhaus rövid, mindössze 14 éves fennállása ellenére óriási hatást gyakorolt a 20. század művészetére és építészetére. Ez nagyrészt annak a szoros hálózatnak volt köszönhető, amely az iskola tanáraiból és diákjaiból állt, akik az intézet 1933-as bezárása után még évtizedekig folytatták ötleteik gyakorlati megvalósítását.
Hogyan hozta létre Walter Gropius a Bauhausot?
„Egy világ pusztult el – radikális megoldásra van szükségünk.” – így fogalmazott Walter Gropius, a fiatal építész, amikor 1918-ban visszatért az első világháborúból.
1919-ben Gropius megalapította az Állami Bauhaus intézményét Weimarban. Nagyratörő tervei voltak: egy helyen szerette volna összefogni a művészetet, az építészetet és a kézművességet. Abban bízott, hogy ezáltal át tudja hidalni a művészek és a kézművesek közötti szakadékot.
Mindennek az alapjául a szép és a praktikus ötvözésének elve szolgált.
Gropius elképzelése az volt, hogy a Bauhaus iskola az építészek és tervezők új generációját hozza majd létre, akik olyan otthonokat és használati tárgyakat alkotnak, melyek egyszerre elegánsak és praktikusak. Ezek az alkotások pedig mindenki számára hozzáférhetőek lesznek – így válik a művészet az „átlagember” számára is elérhetővé.
A képzőművészet lett az intézet kínálatának egyik fő eleme, olyan művészek oktatták, mint Paul Klee vagy Wassily Kandinsky.
A képzőművészeti oktatás (a Bauhaus sok más képzésével ellentétben) nem annyira a rendeltetésre, hanem inkább az absztrakcióra összpontosított. A Bauhausban oktatott képzőművészetre nagy hatással voltak olyan modernista művészeti irányzatok, mint az expresszionizmus vagy a futurizmus, emellett pedig nagy hangsúlyt kapott a geometrikus formákból dolgozó, sajátos Bauhaus-stílus is.
Az expresszionizmustól a funkcionalizmusig
Walter Gropius vezetése alatt a Bauhaus mozgalom nem választotta el egymástól különösebben az alkalmazott művészetet és a képzőművészetet. Festészet, tipográfia, építészet, textiltervezés, bútorkészítés, színháztervezés, üvegfestés, fa- és fémmegmunkálás mind helyet kaptak az intézetben.
Az iskola működésének évei alatt a Bauhaus filozófiája drasztikusan megváltozott. Kezdetben erősen expresszionista filozófiával indult, így a diákok és a munkatársak szubjektív és személyes elképzeléseiket kézműves szemlélettel kombinálhatták.
Később ez kiegészült a „funkcionalista” szemlélet jelentős ötleteivel, valamint az ipari gyártás pozitívabb megítélésével olyan „radikális” művészeknek köszönhetően, mint a holland Theo van Doesburg (a De Stijl mozgalom alapítója) vagy Moholy-Nagy László.
Bauhaus-Dessau
1925-től kezdve Gropius felügyelte az iskola Dessauba való költözését, ami lehetőséget teremtett arra, hogy a Bauhaus funkcionalizmussal kapcsolatos elvei a gyakorlatban is megvalósuljanak, az iskola fizikai terének részévé válva.
Ő tervezte a Bauhaus épületet, valamint az új campus számos más épületét is, betonból, acélból és üvegből.
A Bauhaus vége?
1928-ban Gropius lemondott a Bauhaus vezetéséről Hannes Meyer javára, akit aztán 1930-ban Ludwig Mies van der Rohe követett.
Mindeközben Németországban a politikai helyzet súlyosbodott. Az 1930-as években hatalomra kerülő náci párt ellenezte a Bauhaust, és az „Entartete Kunst” („elfajzott művészet”) támogatójaként bélyegezte meg az iskolát.
A párt 1932-ben megszüntette a Bauhaus finanszírozását, ezzel megakadályozva a tanítás folytatását. A fennmaradás reményében Mies van der Rohe egy üres berlini telefongyárba költöztette az iskolát, és magánintézménynek nyilvánította azt. A tantestület elzárkózott attól, hogy együttműködjön a náci párttal, és 1933-ban végül inkább az iskola bezárására szavazott.
A következő hónapokban a Bauhaus tagjainak nagy része elmenekült a németországi elnyomó légkör elől. Néhányan az Egyesült Államokba emigráltak, köztük Gropius, Moholy-Nagy és Mies van der Rohe is. Itt ismét az építészetre és az oktatásra összpontosítottak, és a Bauhaus módszereit beépítették az építészeti iskolák tantervébe.
Részben ennek a kivándorlásnak köszönhető, hogy a Bauhaus eszméi tovább éltek, és az építészetre, formatervezésre és egyéb művészeti ágakra gyakorolt hatásuk a mai napig érezhető.
Fordította: Sárospataki Anna