Anna Atkins brit botanikus és fényképész igazi úttörő volt a fotózás terén. Ő készítette a világ első fényképekkel illusztrált könyvét, és széles körben az első női fotográfusként tartják számon.
Anna Atkins 1799-ben született John George Children tudós lányaként. Apja – a Royal Society, a brit királyi természettudományos társaság tagja – nagymértékben támogatta tudományos érdeklődését egy olyan időben, amikor a nőket nem szívesen látták ebben a közegben.
Atkins lelkes botanikus és tudományos illusztrátor volt. A fényképezés megjelenésekor az elsők között volt, aki élt az új technika nyújtotta lehetőségekkel és a tudomány szolgálatába állította azokat.
Sir John Herschel, aki 1842-ben feltalálta a cianotípiát (azaz kéknyomatot) a család barátjaként rendszeresen megfordult Atkinsék angliai Kentben található otthonában.
A cianotípia elkészítéséhez az adott tárgyat egy kémiailag kezelt papírlapra helyezik, majd napfénynek teszik ki. Ezután a papírt vízzel kimossák és megszárítják, a szín akkor lesz teljesen látható, amikor a papír megszáradt.
Atkins lelkesedett mind a művészetért, mind a botanikáért. Rajzokat, akvarelleket és litográfiákat készített. Felismerte, hogy Herschel új találmánya – amelyhez nem kellett más, mint néhány vegyszer, víz és napfény – lehetőséget kínál arra, hogy a botanikai illusztrációt más módon közelítse meg.
1843-ban Atkins elkezdett dolgozni azokon a cianotípiákon, amelyekből aztán a Photographs of British Algae: Cyanotype Impressions („Brit algafajok fényképei: Cianotípiák”) című kötetet összeállította.
Az algák tanulmányozása akkoriban még meglehetősen új volt Nagy-Britanniában. Atkins munkája segítségével szeretett volna illusztrációkat szolgáltatni William Harvey 1841-ben megjelent Manual of British Algae („Brit algafajok kézikönyve”) című művéhez.
Végül három kötetet készített el: ezeket ma az első fotóillusztrációkkal ellátott könyvekként tartjuk számon.
Atkins tíz éven át dolgozott a köteteken, 1853-ban fejezte be azokat. Részekben osztotta szét több embernek, akik aztán maguk kötötték be a művet – így minden példány különbözik egymástól.
Összesen mindössze tizennyolc példány létezik, változó állapotban és teljességben – ezeket kulturális intézmények őrzik, többek között a Horniman Museum, a British Library, a holland Rijksmuseum, a Royal Society, valamint a Kew Gardens botanikus kert.
Fordította: Sárospataki Anna